Egy hete hazaköltöztem körülbelül 2,5 hónapra Magyarországra és mivel az elmúlt másfél évben 3 hetet töltöttem itthon, most különösen jelentkezett a fordított kultúrsokk rajtam.

Mi az a kultúrsokk? Amikor másik országba költözünk, számos különbség van, amire nem gondolt volna az ember, de valamilyen formában sokkolja. Például amíg Skóciába jártam egyetemre, rájöttem, hogy a skótok mindig az évszaknak megfelelően öltöznek, nem pedig időjárás szerint, vagy amikor először Amerikában kocsiban ültem, nagyon furcsa volt, hogy mindenki 2-3 másodpercet vár, hogy elinduljon miután zöldre váltott a lámpa.

Ennek a kiegészítője a fordított kultúrsokk, amikor valaki az elköltözés után hazatér és az otthoni dolgok tűnnek furcsának. Szerencsére az egyetem alatt külföldi diákként felkészítettek arra, hogy hogyan változnak a különböző szakaszok amikor új országba érkezünk, illetve mire kell számítani hazatérés után. Idővel úgyis túllép az ember az új környezet okozta sokkon, ami egy teljesen normális jelenség, és integrálódik az új környezetébe. Habár az alábbi ábra szerint az első fázis a 'honeymoon' (magyarul: nászút), az én esetemben ez az évek alatt meglehetősen minimálisra csökkent bármilyen irányba történő utazáskor, így már az első héten előjött pár különbség, amiket a korábbi tapasztalatokkal együtt összeszedtem itt.

A kultúrsokk és egy új országba tölténő beilleszkedés különböző fázisai. Forrás: www.deborahswallow.com

Mik a legszembetűnőbb különbségek?

Fontossági sorrend nélkül:

Minden kisebbnek tűnik

Ez az első, ami a repülőtérről hazajövet feltűnik: az átlagos autó kisebb, mint Amerikában, a távolságok rövidebbeknek tűnnek, és az M0-ás autópálya is kisebbnek tűnik, mint egy amerikai autópálya. Persze ott is vannak kétsávos autópályák, például az I-5, ami San Diego-tól megy Seattle-ig végig a nyugati parttal párhuzamosan, de valahogy mégis nagyobbnak tűnnek. Az autópályák mellett kisebbnek tűnnek az utak a városokban is: a kétsávos úton gyalogolva igazából egy egysávos utcának tűnt, míg az egysávos út csak egy széles járdának. Ez meglepő módon elég hasznos, mivel általában azt veszem észre, hogy kevesebb időt vesz igénybe az utazás, mint terveztem.

Mindenki a másikkal van elfoglalva

A második napon elmentem futni, hogy mozogjak egy kicsit és ez segítsen a jetlag leküzdésében. Ekkor tűnt fel, hogy minden egyes ember megbámult, miközben futottam. Nem tudom, hogy ez azért volt-e, mert futottam, mert világoskék futónadrág futóshort volt rajtam, vagy így is, úgy is megbámultak volna, de eléggé meglepett. Kint senkinek se igazán ütötte volna meg az ingerküszöbét az, hogy valaki fut az utcán, ha meg esetleg valaki szembejött volna, akkor csak mosolyogva félreáll.

Ez nem csak a futáskor jött elő: Budapesten mászkálva több beszélgetést is elcsíptem, amiből az jött át, hogy fontosabb az, hogy a többi ember mit gondol róla, mint hogy ő hogyan érzi magát. Persze kint is jól akarnak felöltözni és kinézni az emberek (habár általában sokkal kevesebb energiát fordítanak az öltözködésre), de ha valaki jól érzi magát úgy, ahogy felöltözött, akkor nem izgatja, hogy mások milyen véleménnyel vannak. Nyilván ezt néha eléggé eltúlozzák és a másik véglet, amikor valaki ugyanabban a melegítőben jön be második hete dolgozni.

"Wow, viccesen néz ki a sapkád!" Forrás: travelsmarttravelwell.com

Alkoholfogyasztás

Nem arról van szó, hogy az USA-ban senki sem iszik, de jelentős különbség van az alkoholhoz való hozzáállásban. Itthon az alkohol jelentős része a társasági összejöveteleknek és ebből kifolyólag több alkoholt fogyasztanak az emberek, mint számos országban. Mivel kint mindenhova vezetni kell és régebben törvénybeütköző volt részegnek lenni, ezért hacsak nem valamilyen buliba mennek az emberek, ritkán isznak egy vagy két italnál többet, így sajnos lemaradnak a laza nyári fröccsözésekről.

Légkondi hiánya

Habár a Szilícium-völgy környékén ritkán van olyan meleg, mint most itthon, mindenhol van légkondi, legyen szó kocsikról, éttermekről, vagy üzletekről, különben az emberek megőrülnek. A 35 fokban hévezni felér egy ingyenes szaunával, a szupermarketben a tábla csokik hajlonganak a polcokon, mert elkezdtek olvadni a melegtől, és a meleg levegő egy helyben áll a boltban. Meglepő módon az első hely, ahol rendes légkondival találkoztam, a Kakas Presszó volt a Deak téren és ennek ellenére mégis ez volt a legüresebb hely péntek este a környéken (persze ez jól jött nekünk).

A munkához való hozzáállás

Nem feltétlenül az elmúlt egy hét alapján, de gyakran törekszenek arra az emberek, hogy a lehető legkevesebbet kelljen dolgozni, de ebből jól megéljenek és közben fokozatosan egyre feljebb jussanak. Itthon a jobb pozícióhoz gyakran az áskálódáson és mások fúrásán keresztül vezet az út. Habár ez a taktika működhet sikerrel, az emberek így sajnos nem az értékteremtésre fókuszálnak, hanem abba fektetik az energiájukat, hogy egymást hátráltassák. Ha valaki valójában fejlődni szeretne és előre szeretne haladni, akkor azt csak úgy tudja megtenni, ha arra fókuszál, hogy ő minél többet tanuljon a munkája keretében és minél több értéket állítson elő.

Ez egy hatalmas különbség a Szilícium-völgy és az itthoni hozzáállás között, de szerencsére itthon is egyre több kezdeményezés van arra, hogy tudatosan a tudás és a teljesítmény legyen egy ember megítélésének alapja. Természetesen kint is van, aki a másiknak keresztbetéve szeretne előrejutni: amikor az egyik kollégám próbált áskálódni (aki azóta már elment a cégünktől), a többiek reakciója az volt, hogy ebből csak az látszik, hogy nincs realitásérzéke, mivel azt hiszi, hogy így előrébbjuthat. Persze ez egy kicsit túlzás, de jól tükrözi, hogy mitől tudnak a Szilícium-völgybeli cégek gyorsan előrehaladni és aki sikeres akar lenni, az arra fókuszál, hogy minél többet fejlődjön.

A legapróbb dolgok is hatalmas problémák

Talán ez az egyik legzavaróbb különbség itthon és az USA között, mert sok energiát vesz el nap mint nap, hogy apróságok miatt aggódjunk. Például ha pont lekéssük a villamost, akkor az a világ legnagyobb katasztrófája - annak ellenére, hogy 2 perc múlva jön a másik. De ugyanígy említhetném azt, ha valaki lemarad a zöldhullámról, ha épp nem talál meg valami apróságot, ha nincs elég aprója és fel kell váltani egy nagyobb címletet a fizetéskor, stb. (ezeket mind a HÉV-en hallottam másik emberektől). Lehet, hogy ezek az adott pillanatban idegesítőek vagy zavaróak, de nem fog összedőlni tőle a világ és teljesen felesleges ilyen dolgok miatt aggódni ahelyett, hogy a fontosabb dolgokra koncentrálnánk.

Természetesen jó itthon lenni, de az átállás mindig igényel egy kis időt, ami teljesen normális, ahogyan a honvágy is, amikor elmegy az ember. Szerencsére azonban kiváló lehetőséget ad, hogy a hasznos dolgokat elsajátítsuk más kultúráktól, a mi jó szokásainkat pedig megosszuk velük és így egymástól tanulva mindenki egy kicsit előrébb jusson a világban.

U.i.: Nyilván nem feltétlenül fair dolog Magyarországot a Szilícium-völggyel összehasonlítani, úgyhogy ezek inkább csak érdekességként szolgáljanak és számos kivétel van, úgyhogy tisztelet és hajrá nekik! :)