Richard Branson, a Virgin Group vezetője nemrég bejelentette, hogy a cég amerikai és brit részlegében bevezetik a korlátlan szabadságolás módszerét a Netflix kísérletei alapján és "ennél jobb szabadságolási módszert még nem találtak ki a Földön". Richard Branson célja, hogy megmaradjon a dolgozók kreativitása, motivációja, munkamorálja, legyen idejük a saját dolgaikra, és általánosságban jobban érezzék magukat a munkahelyükön. Ezt az elvet évek óta sikeresen alkalmazza több cég is, köztük mi is, így közvetlen tapasztalatom van, hogy ez hogyan működik és mi az általános vélemény róla.
Gyakorlatban a következőképpen néz ki a korlátlan szabadság: amennyiben úgy gondolod, hogy valamikor el szeretnél menni szabadságra, akkor szólsz a menedzserednek, hogy kivennél néhány napot/hetet/hónapot. Ezek után átbeszélitek, hogy mik azok a projektek, amiket ez érinteni fog és hogyan tudnátok a kettőt összehozni. Amikor eljutottatok egy közös álláspontra - pl. nem két hetet veszel ki pont egy fontos határidő előtt, vagy nem te vagy az egyedüli ember, akinek hozzáférése van valamihez és otthagyod a céget egy hónapra -, akkor beírod a naptárba, hogy mikor leszel szabadságon és ha van valami fontos dolog, akkor azt átadod valaki másnak. Aztán kipihened magad, visszajössz, és ott folytatod a legtöbb dolgot, ahol abbahagytad. Mindenki boldog és te feltöltődve csinálod tovább a munkád.
Természetesen ennek sok ember örül és ki is használja, de hosszabb szabadságok esetében (3+ hét) több egyeztetés szükséges és meg kell találni egy egyensúlyt, hogy mennyi idő alatt nem esik még túlságosan ki az ember a lendületből, illetve mikor nincs még szükség valaki másra, aki helyettesíteni tudná. Emellett fontos, hogy 12 hónapból ne 6 hónap teljen szabadsággal, hanem maradjon az ember az észszerű határok keretein belül. Hosszabb szabadságok esetében nem illik végig fizetést kérni, de ez megint megbeszélés kérdése.
Elméletben csodásan hangzik ez, de a gyakorlat már kicsit más: fontos észbentartani, hogy Amerikában az emberek szeretnek dolgozni. Nem 8:59-re mennek be és délután 5-kor felállnak, hanem addig vannak bent, amíg be nem fejezik, amit épp csinálnak, startupok esetében pedig végképp majdnem úgy szabja be mindenki magának az idejét, ahogy akarja, ha elvégzi a dolgát. Emellett a legtöbb cégnél csak 15 szabadnapja van egy embernek és nem ritka, hogy ezt az első évben ki kell érdemelni, tehát ez jelentősen megváltoztatja az észszerű határokat. Ráadásul a korlátlan szabadság mögötti eszme az, hogy annyi szabadságot vesz ki az ember, amennyi szükséges neki, hogy ne legyen fáradt, ami mindenkinek a saját lelkiismeretére van bízva, viszont általában mindenki jobban hajtja magát, mintha valaki más hajtaná őket.
Ezekből kifolyólag itt teljesen máshogy állnak hozzá a korlátlan szabadsághoz is: habár hivatalosan korlátlan a szabadnapok száma, a legtöbb ember így is kevesebb szabadságra fog menni, mint egy átlagos európai, sőt sokan valószínűleg még a 15 napnál is kevesebbet vesznek ki és nem veszik észre, hogy nem pihenik ki magukat. Én személy szerint a kilenc hónapom alatt tizenegy napnál tartok és kicsi a valószínűsége, hogy átlépném a húszat év végéig, miközben Magyarországon alapból 21 napra lennék jogosult. A korlátlan szabadságnak megvan az az előnye, hogy nem kell számolni a napokat - elég, ha körülbelül tudjuk, hogy mennyit pihentünk és ha épp valami miatt ki kell venni egy szabadnapot, akkor nem kell aggódni, hogy nem marad másra.
Ettől függetlenül igazából mindenki jobban jár. A dolgozók jobban járnak, mert akkor pihennek, amikor igazán szükségük van rá és így jobban osztják el a szabadságukat. A cég is jobban jár, mert felszabadultabbak a dolgozóik, több embert csábítanak magukhoz, és még lehet, hogy kevesebb szabadságra is mennek el. Összességében amellett, hogy jó kezdeményezés a korlátlan szabadság és levesz valamennyi nyomást az ember válláról, leginkább csak egy nagyon jó marketing szöveg és az első benyomással ellentétben nem növeli nagy mértékben a szabad napok számát.
