Az egyetemen néhány barátommal mindig epekedve néztük a javarészt amerikai elektronikus zenei fesztiválok videóit és arról álmodoztunk, hogy milyen jó lenne résztvenni ezeken. Akit érdekel ez a zenei stílus, szinte garantált, hogy látta például az Electric Daisy Carnival (EDC), az Ultra Music Festival, vagy a belga Tomorrowland videóját és tudja, hogy miről beszélek. Csak néztük a videókat, meg voltunk győződve, hogy ezek a világ legjobb fesztiváljai, és ha törik, ha szakad, ide el kell jutnunk egyszer.

Miután az egyik barátom az Egyesült Államokban töltött cserediák éve után visszajött, egy új elmélettel állt elő a fesztiválokkal és a hozzájuk tartozó körítéssel kapcsolatban: habár sajnos nem jutott el egyre se közülük, váltig állította, hogy valójában negyedannyira se jók, mint ahogyan a videókon bemutatják őket. Persze mi se gondoltuk, hogy a videók teljes egészében lefednék a valóságot, de ettől függetlenül arra a következtetésre jutottunk, hogy csak kicsit elment az esze az elmúlt egy évben és változatlanul hittünk benne, hogy ezek a fesztiválok minden szempontból viszik a prímet.

Javarészt ebben a szellemben mentem el most hétvégén a Mountain Viewban megrendezett Beyond Wonderlandre. Két nap, jópár nagy név az elektronikus zene világából, közel van, ugyanazok szervezik, mint az EDC-t, és persze ennek is csináltak egy jó videót - minden garantált a jó hangulathoz.

A nagyszínpad teljes pompájában

Vagyishogy csak majdnem minden.

Az biztos, hogy a díszletek szempontjából eléggé kitettek magukért a szervezők. Az elnevezés, Beyond Wonderland (- a csodaországon túl), Alíz csodaországára utal, ami tele van mesebeli lényekkel és aminek semmi köze sincs a valósághoz. A cél, hogy a való életet hátrahagyva mindenki a hétköznapok fogságából kiszabadulva érkezzen a fesztiválra és teljes mértékben ki tudjon kapcsolódni. Ennek a szemléletnek megfelelően alakították ki a nagyszínpadot, aminek a közepén egy hatalmas piros gomba tetején ült egy vízipipázó óriáshernyó és mindenféle mesebeli tárggyal volt körülvéve. A másik két nagyobb színpad esetében sajnos nem volt ilyen díszlet, a legkisebb színpad viszont egy városi környezetet idézett, amelynek a közepén egy hatalmas kazettás magnóból játszottak a DJ-k és mindent graffitik borítottak.

Udvari lakoma a legkisebb színpad előtt

Habár színpadok szempontjából a legtöbb dísz a nagyszínpadra jutott, ez szerencsére nem így volt a fesztivál többi részén: az egész terület tele volt a csodaországba illő tárgyakkal és a legkülönbözőbb jelmezekbe öltözött színészekkel, akik ezt a szürreális hangulatot erősítették tovább. Ez kiválóan működött a gyakorlatban is: elszórva embernagyságú gombák nőttek ki a földből, óriás gumikacsák hevertek a domboldalon, hatalmas bábuk álltak néhány helyen, illetve színes lampionok termettek a fákon. Emellett egyszer például belefutottunk egy udvari lakomába a legkisebb színpad előtt, miközben óriás lépkedő fák és bádog sárkányokon lovagoló emberek haladtak el mellettünk. Ez a sok megoldás mind azt az érzést keltette az emberben, hogy valahova messzire szakadt a valóságtól és minden új értelmet nyer ebben a környezetben.

Mesebeli figurákkal fotózkodnak az emberek

Bádogsárkányon lépkedő lovag halad el az emberek között

Viszont ahogy egyre több időt töltöttünk a fesztivál területén és egyre többet táncoltunk, rá kellett döbbennünk, hogy valami nagyon hiányzott innen, amit teljesen nyilvánvalónak veszünk otthon bármelyik fesztivál esetében. Ezek pedig a padok és a közösségi életre alkalmas helyek szinte teljes hiánya volt. A Szigeten, Balaton Soundon, vagy akármelyik másik hazai fesztiválon mászkálva az összes borozó, bár, illetve étkező előtt vagy közelében számos ülőhely várja az embereket, ahol nyugodtan megpihenhetünk és beszélgethetünk barátainkkal, ismerőseinkkel, vagy új embereket ismerhetünk meg. Természetesen a holtidő alatt akár ki is mehetnénk a fesztivál területéről, azonban itt a bérlet csak napi egyszeri belépésre jogosít fel, így kötelező egyik színpadtól a másikig mászkálni, ha éppen nem vagyunk kíváncsiak egyik előadóra se.

Óriásgombák nőttek ki a földből és lampionok teremtek a fákon

A közösségi terület hiánya valószínűleg a fesztivál kicsi alapterületéből is adódik: összehasonlításképpen a Balaton Soundon körülbelül kétszer akkora területen bulizik kicsit több ember, mint amennyi a Beyond Wonderlanden volt. Jópár fesztiválon voltam már eddig, de egyet se tudok visszaidézni, amit kisebb helyen rendeztek volna meg, amihez képest viszont nem érződött tömöttnek a helyszín. A fesztivál az időtartamát tekintve is meglehetősen rövid volt: két nap délután egy és tizenegy között voltak koncertek a színpadokon, ezeken kívül más programot nem szerveztek, de így is voltak, akik már délután hatkor mentek haza, mert kibulizták magukat. 

A másik indok, ami magyarázatot adhat a közösségi terek hiányára, az az, hogy az emberekben nincs benne, hogy egy ital mellett leüljenek pihenni és beszélgetni. Az alkohol itt eszköz az ellazuláshoz, hogy utána jobban menjen a bulizás. Emellett kizárt, hogy 21 éves kor alatt bárki tudjon venni magának bármit a pultnál, mert amíg eljutsz oda, hogy kérsz valamit, addig három ember ellenőrzi az személyid. Arról ne is beszéljük, hogy egy korsó sör $10-nál (kb. 2200 Ft) kezdődik, tehát a fiatalabbaknak nem sok lehetősége maradt.

Egy hatalmas szobor a fesztivál területén

Ezekből kifolyólag sajnos az itteni hozzáállás a fesztiválokhoz inkább úgy fest, hogy az emberek megérkeznek, gyorsan isznak valamit (vagy bekapkodnak valamit, amihez nem kérnek személyit és lehet, hogy még olcsóbb is, mint az italok), buliznak néhány órán keresztül, amíg bírnak és ahogy csak bírnak, utána pedig egyből mennek haza. Európaiként ez elég kiábrándító volt és szöges ellentétben áll mindazzal, ami az otthoni fesztiválokra jellemző és ami a közösségépítő jellegüket adja. Itt sajnos nincs meg az emberekben az igény arra, hogy felfedezzük a fesztivált, hogy ha épp ahhoz van kedvünk, akkor üljünk le és beszélgessünk egy jó fröccs mellett, vagy hogy sok időt itt töltsünk. Inkább nézzük meg az összes húzónevet, hogy elmondhassuk, hogy láttuk őket, bulizzunk, amíg bírjuk, aztán ha már nem megy, menjünk.

Természetesen nem azt vártam ettől a fesztiváltól, hogy ez lesz a legjobb esemény, amire valaha is elmentem, de reménykedtem, hogy a marketingnek és körítésnek megfelelően valami igazán különlegesben lesz részem. A díszletek és színészek adta szürrealitással, illetve a koncertekhez tartozó hatalmas show-kkal tudott valami különlegeset nyújtani ez a fesztivál, de nagyon hiányzott belőle egy közösségi faktor. Ennek ellenére naívan még mindig úgy gondolom, hogy az Ultra Music Festival javíthat ezen az összképemen, de jövőre biztos, hogy inkább a Balaton Soundot vagy a Szigetet célzom meg.

(folyt. köv. a fellépőkről és koncertekről hamarosan)

U.i.: Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a második napon találtunk körülbelül 25 sörpadot az egyik sarokban - a toi toi vécék és a kajaautók közötti részen...