Az utolsó poszt óta eltelt egy két hét tele sok-sok eseménnyel és annál kevesebb idővel, amikor tudtam volna írni. Egy viszonylag álmosabb hétkezdés után szerdától (január 15.) felpörögtek az események.

Miután szerdán ellátogatott hozzánk Magnus Carlsen (úgy éreztem, hogy a sakk világbajnok megérdemel egy külön posztot), este volt az üdvözlő vacsorám, ami hagyomány már a cégnél. Ha egy új ember érkezik a céghez, akkor az irodában körülötte ülőkkel együtt szerveznek egy vacsorát. Az én esetemben az érintettek közül hatan értek rá, úgyhogy velük elmentünk egy olasz étterembe, ami nincs túl messze az irodától és kikapcsolódtunk egy kicsit. Finom kaja, ráadásul ingyen - többet azt hiszem nem kell ehhez hozzáfűzni.

Ezután a hétvége javarészt bútorok beszerzésével és összeszerelésével telt, mivel itt minden lakást teljesen üresen adnak ki. Most már például van lámpa, amit felkapcsolhatok a nappaliban, illetve takarítani is tudok végre a porszívónak köszönhetően. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire örülnék annak, hogy kiporszívózhatok... :) Szombaton volt még magyar foci szikrázó napsütésben és jó volt egy kicsit mozogni a levegőn.

Gyülekeznek az emberek a magyar focira

Eredetileg egy hete tettem volna ki ezt a posztot, de ez nem jött össze, mert sokat dolgozom, úgyhogy eltelt még egy hét. Eközben nagyjából kialakult már a napi rutin és állandósult, hogy reggel 7:15-től este 7:30-ig bent vagyok. Annak ellenére, hogy 12 órát ott töltök a cégnél, körülbelül csak 9 telik munkával és ügyelnek arra, hogy ne hajtsák túl az embert napközben. Szerencsére nincs más dolgom a hétköznapokon, úgyhogy nem bánom, hogy este nem sok mindenre marad időm. Elkezdtem egyre inkább beleszokni a kényelembe, amit a cég biztosít és amivel elérik, hogy a munkára tudjunk összpontosítani. Például most szerdán reggelire ott készítették helyben a burritokat, illetve minden nap vacsora előtt néhányan csináljuk az insanityt, de vannak akik délután elmennek egy kicsit falat mászni, stb. A fizetésen kívül sok minden extrát nyújt itt egy informatikai cég egy átlagos céghez képest, de ezek megérnek majd egy külön posztot a közeljövőben.

Készül a reggeli burrito

Céges pad az iroda előtt a költözéskor a cégnél dolgozók aláírásával

Időközben amúgy kaptam két kis projektet a többi napi rutinfeladat mellett, amiket sikerült jól megoldanom és úgy érzem, hogy fejlődöm ezek közben és ez motivál nap mint nap. Főleg, hogy látom, hogy ezekkel a projektekkel másokra is hatással vagyok és az ő életüket is megkönnyíthetem - vagy megnehezíthetem, ha nem sikerül rendesen. Emellett ez a hétvége is vásárlással és szereléssel telt, de végre van mire leülni, ami azért sokat dob a lakáson és jóval otthonosabbá tesz mindent, hogy nem a földön eszek.

A Szilícium-völgy egyik fő vonzereje, amiről eddig még nem nagyon írtam, az az időjárás. Most tél van, de napközben általában 18-20 fok a jellemző és az elmúlt egy hónapban egyszer szemerkélt az eső. Legtöbbször egy felhő sincs az égen és meg nem mondanám, hogy tél van, ha nem néznék a naptárra. Persze az azért furcsa, hogy este ennek ellenére 3-4 fokig simán lehűl kint a levegő, illetve az állandó jó idő miatt kicsit időzavarban vagyok és nem tudom, hogy igazából milyen évszak is van. Kaliforniában nem csak a cégek kényeztetik el a dolgozókat, de az időjárás is túl jó ahhoz, hogy úgy gondolja az ember, hogy ez a valóság, sőt emiatt kicsit irreálisnak is tűnik minden.

Tél = 20 fok, napsütés, lassan hullanak a levelek. Nem nehéz ehhez hozzászokni

Ha már elkényeztetés, akkor itt van egy kép, amit a helyi boltban készítettem a péksüteményekről. Legszívesebben az egészet felzabáltam volna, úgyhogy megértem, hogy miért vannak jobban elhízva az amerikaiak - ilyen édességek nekem is elég nagy csábítást jelentenek.

Édesszájúak álma valóra váltva

Miközben ezt írtam, épp a Grammy díjátadó ment a TV-ben, úgyhogy gratula a Daft Punknak, hogy elvitték a legjobb lemeznek járó díjat és mindenki másnak, aki nyert.

Most már elég késő van és holnap kezdődik újra a hét, úgyhogy a posztnak vége és remélhetőleg egy hét múlva újra jelentkezem, mert csütörtökön jön Chris Steipp a Wikimediától előadást tartani, ami érdekesnek tűnik. Addig is viszont hallgassa mindenki a Random Access Memoriest a Daft Punktól!