Tegnap kezdődött a Google I/O, amin számos újdonságot mutatott be a cég, a végén pedig röviden ismertettek egy projektet, amin a 20% szabadidejében dolgozott néhány mérnökük. Ez volt a Google Cardboard, ami egy hihetetlenül egyszerű és olcsó verziója az Oculus Rift-nek. Legnagyobb meglepetésünkre ma reggel az egyik srác beállított egy ilyennel az irodába, úgyhogy én is ki tudtam próbálni.
Itt kell belenézni a 'szemüvegbe'
Maga az eszköz nagyon egyszerű: javarészt kartonból áll, de van benne egy kis műanyag is (a lencsék) és egy kis mágnes is (az oldalán lévő 'gomb' és a telefont tartó lapnál egy érzékelő, hogy eggyütműködjön az NFC-vel). A gyors hajtogatás után már csak két dologra van szükségünk: egy okostelefonra és az ehhez kapcsolódó alkalmazásra. Ez az alkalmazás kb. 190MB (letöltve és kibontva inkább 410MB), a Google Play Store-ból lehet letölteni és néhány speciálisan erre kifejlesztett funkcióval rendelkezik.
Ide kell belehelyezni a telefont - az oldalán lévő ovális részről hiányzik egy fém karika, ami gombként funkcionál, de ezt könnyen lehet helyettesíteni házilag is
A cardboard használata pofonegyszerű: az oldalán levő kis fémkarikát feltolva 'klikkelünk' valamire és arra fogunk klikkelni, amire éppen nézünk. Ha vissza szeretnénk lépni eggyel, akkor szimplán el kell fordítani jobbra az egészet és visszaugrunk a kezdőlapra. Szerencsére amikor először használjuk az alkalmazást, akkor egy útmutató végigvezet minket ezen és elég könnyen meg lehet tanulni az eszköz használatát.
A szemüveg bezárva (telefon nélkül)
A főmenüben a következő opciókkal találkozunk: Tutorial, Tour Guide, Exhibition, Windy Day, Google Earth, Youtube, Photo Sphere, Street View. A Tour Guide (idegenvezető) egy kastélyba és annak szobáiba visz el minket, ahol nyugodtan szétnézhetünk a többi turista vagy az idegenvezető zavarása nélkül. Az Exhibition (kiállítás) különböző műtárgyakat mutat 3D-ben és ezeket nézhetjük meg minden szögből minden részletüket felfedezve. A Windy Day egy kis animáció, ami eddig is elérhető volt Motorola tulajdonosok számára, most azonban a telefon mozgatása helyett a fejünket mozgatva fedezhetjük fel ugyanazt a történetet, így valósabbnak tűnik a helyzet. A Photo Sphere-ben a Nexus 5-tel készült panorámaképeket lehet felfedezni - ilyenem sajnos nem volt, úgyhogy ezt nem próbáltam ki. Végül pedig a Street View pedig magától értetődő: szétnézhetünk egy adott útvonalon ugyanúgy, mint a böngészőben, csak itt a fejünket mozgatva navigálunk.
A két érdekesebb alkalmazás a Google Earth és a Youtube. A Google Earth esetében hirtelen Chicago közepén találjuk magunkat egy 3D-s modellnek köszönhetően. Először csak körbenézhetünk a levegőből, hogy hogyan is nézne ki Chicago modellje, viszont ha 'klikkelünk', akkor elindulunk és elkezdjük felfedezni a környéket: arra szállunk a föld fölött, amerre éppen nézünk, közben pedig megállás nélkül renderelődik a kép. Ha épp nem frissül megfelelően, akkor egy kicsit zavaros tud lenni és beleszédülhet az ember, de amúgy nem rossz ötlet.
A másik érdekes alkalmazás a Youtube, ahol hirtelen a Mátrixból ismerős TV-szobában érezhetjük magunkat. Itt a mai nap legfelkapottabb videói vesznek körül minket és egy gömb felületén szétszórva kapunk egy-egy képet mindegyikből. Itt is ugyanaz az elv működik, mint a többi alkalmazásnál: ha valamire ránézünk és 'ráklikkelünk', akkor azt kezdi el játszani. Nekem ez az alkalmazás tetszett a legjobban és ez az, amit a leginkább el tudom képzelni, hogy használnék a közeljövőben, azonban volt egy hibája: ahol elkezdtük lejátszani a videót, az ott maradt a gömb felületén, tehát nem mozog velünk, ahogy mozgatjuk a fejünket. Ez valamennyire érthető az alkalmazás egészének a szempontjából, de ugyanakkor hátrányt is jelent különböző szituációkban.
A legnagyobb problémája a Google Cardboardnak, hogy nincs semmi, amivel odarögzíthetnénk a fejünkhöz: amíg használjuk, addig végig a szemünk előtt kell tartani. Rövid távon ez nem probléma, de egy idő után elég kényelmetlen tud lenni. A másik probléma akkor adódik, hogy ha nem helyezzük be rendesen a telefont és elcsúszik a kép: ilyenkor homályosan látjuk a dolgokat és kicsit rosszul lehet az ember huzamosabb használat után. Jelenleg viszonylag kevés dolgot lehet vele csinálni, úgyhogy gondolom 1-2 nap után mindenki meg fogja unni, de fejben kell tartani, hogy ez inkább csak egy rövid bemutató, mint egy kifejlett termék.
Összességében a Google Cardboard egy jó kezdeményezés és jól érzékelteti, hogy mi mindenre lehet használni a virtuális valóságot, azonban ahhoz, hogy hosszabb távon is használható legyen még sok fejlesztésre és folyamatos újításokra van szüksége.
Reggeli közben kisérletezünk a Google Cardboarddal
